couch potato

Nah, eljutottunk a felezéshez, már csak hatan vannak versenyben a legjobb jelenleg futó X Factorban. A műsor felemásra sikeredett, három jó, két közepes és egy elég gyenge produkcióval, a zsűri viszont megint csak állati volt, a kémia még mindig hihetetlen jó köztük és kevésbé tűnik megjátszottnak, mint a brit, magyar vagy amerikai verziók. Mel B megint bemutatkozott már az elején azzal, hogy nem tudta annak az ausztrál kajának a nevét, és hát Nat gyorsan meg is szívatta ezzel. Mel B a legjobb judge, ehhez kétség nem fér. Az alpáriságával, szókimondásával és beszólogatásaival simán elviszi a hátán a műsor nem éneklős részét. Bár szeretem Nicole-t, remélem, hogy jövőre Mel B kerül a helyére a brit verzióba, mert az hihetetlen nagy lenne. (Valszeg meg is lépik a készítők, mivel elég gyengén muzsikál a 9. évad és kell valami, amivel fel lehet rázni.) Zsűri teljesítménye: 8/10.

Múlt héten hihetetlen, hogy mit tett le az asztalra Sammy. Ezen a héten kicsivel gyengébb volt, de még így is a jobbak között van. Nagyon jó előadó és a hangja is üt, úgyhogy mindenképpen van jövője a bizniszben (Ausztráliában biztosan), a gond csak a nemével van, mert amint tudjuk, az ausztrál verzióban nem igazán szavaznak a csajokra (bár máshol sem nagyon). Jó kis produkció volt, simán 7/10.

Shiane-nel ugyanaz a bajom, mint eddig, egyszerűen nem tud előadni. Most ráadásul még a díszlet sem segített neki, mivel kissé gagyinak éreztem a hőlégballont. A hangja nagyon jó, de látszik, hogy zavarban van és ideges a színpadon. Fura viszont, hogy ez a hangján nem igazán hallatszik. Nem volt egy erős produkció: 6/10.

A The Collection régen énekelt ilyen rosszul. Már az elején el lett rontva, a kissrác nagyon gyenge volt és valahogy nem találták a hangjukat a dalban. Semmit nem váltott ki belőlem, inkább kényelmetlen érzés töltött el. Na, majd hátha jövő héten (már ha maradnak). Ez így 3/10.

Nathanielt ajnározták ezerrel, pedig én erőtlennek éreztem az előadásmódját, bár lehet, hogy ez a dal miatt direkt volt ilyen. Mindenesetre engem most nem győzött meg, pedig amúgy bírom és valószínűleg a döntőben is ott lesz. Van min javítani azért és adok rá egy 6/10-et.

Az este legjobbja egyértelműen Bella volt. Nem gondoltam volna, hogy valaha is ezt mondom, mert az elején eléggé utáltam, de ki kell mondani, hogy egyedi és különleges a hangja és bánni is tud ám vele. A színpadkép kicsit furcsa volt a maszkos-öltönyös emberkékkel, de engem ez annyira nem zavart, mint Melt. Most a hang kiemelésére mentek rá, és egy ilyen jó vokalistánál, mint Bella, ez általában jól sül el. Be is rakom róla a videót és adok rá egy 9/10-et!

A showt Jason zárta valami nagy aussie számmal, amit én még életemben nem hallottam. Kicsit lightos volt, de neki nem nagyon van olyan, ami nem állna jól, úgyhogy ezzel is tudott mit kezdeni. Imádom amúgy a srácot, tényleg adorable (by Mel B) és nem lehet nem kedvelni. Azért az kemény volt, hogy a térdével felszántotta a színpadot, de profi módjára egyáltalán nem foglalkozott vele, pedig Guy szerintem kicsit beakarta égetni (FYI you're bleeding - WTF?!). Megérdemel egy 7/10-et.

Bottom two: Ahogy a pontszámokból is kiderül, Shiane és a The Collection.

Haza: Inkább Shiane, mert szerintem túl fiatal még és nem hiszem, hogy bármit tudnának kezdeni az előadásmódjával.

Összességében azért jó volt a műsor, bár három számot tudtam csak igazán élvezni. Végítélet: 6,5/10.

Now, you're not allowed to have a beer over here until you're 21 but you allowed to go to a camp and be molded and be taught different ways to change yourself. That just doesn't sit comfy with me.

Na, itt a második rész is a BBC Three jó kis dokumentumsorozatából és a női elítéltek után most egy sokkal kényesebb és szerintem érdekesebb téma került terítékre. Mégpedig a gay conversion therapy, ami egy vitatott módszer arra, hogy valakit, aki vonzódik az azonos neműekhez, a "jó" útra tereljék, azaz hogy felvegye a heteroszexuális életmódot.

Először is a formáról. Stacey jó dokumentumfilmes módjára a kívülálló pozícióját veszi fel és nem igazán próbálja befolyásolni az interjúalanyait, persze néha (mint ahogy fenn is látható) azért elmondja a véleményét. Hihetetlenül jó, hogy mennyire körbejárja a témát. Megkérdez fiatalokat, akik részt vesznek a terápiában, idősebbeket, akik SSA-jük (same-sex attraction) ellenére házasok és gyerekeik vannak, és persze olyanokat is, akik megpróbálkoztak a dologgal, de nem jártak sikerrel és boldog homoszexuális párkapcsolatban élnek. Stacey módszere igazán hatékony, mindent megtesz, hogy kivesézze a témát és leásson a problémakör gyökeréhez.

Nagyon jól van felépítve a rész, egyre többet tudunk meg erről a kissé underground világról, amelyben a szexuális orientáció megváltoztatása a legfőbb cél. Stacey szépen vezet minket végig egy úton és közben mindent megmutat, aminek köze van a témához. Hihetetlenül hatásos a módszer megalkotójával készült interjú és a 17 éves Skylar története, akit konzerzatív vallású szülei kényszerítenek terápiára úgy, hogy fiatalkorából kifolyólag még maga is alig érti az érzéseit.

Most pedig jöjjön a tartalom és a személyes véleményem. Azt hiszem, Stacey azt a következtetést szeretné velünk levonatni (ennek egy részét ki is mondja), hogy bár a gay conversion therapynek nincs tudományos alapja és az eredményessége is csak 30-35%-os, az embereknek a vallás és a társadalmi nyomás miatt van rá igényük. Rengetegen vannak, akik csak úgy tudnak magukkal békében élni, ha heteroszexuálisok, és ezzel a módszerrel fel tudnak építeni maguknak egy világot, amelyben nem jelent problémát, ha homo- vagy biszexuálisként heteroszexuális életet élnek. Mert a hit minden, főleg Amerikában.

Amivel viszont nagyon nem értettem egyet. Mivel az elvrendszerükbe az nem fér bele, hogy a homoszexualitás születéstől kezdve megvan az emberben, gyermekkori traumákra fogják a kialakulását és ennek gyökerét a gyerek és az azonos nemű szülő közötti rossz kapcsolatban látják. Ez viszont azzal jár, hogy hatalmas bűntudat alakul ki a szülőkben, ami érzelmi traumához vezet. Ezzel gyakorlatilag áthárítják a felelősséget a gyerekről a szülőre (legtöbbször apára), amit egyértelműen helytelennek tartok.

Nagyon jó kis rész volt, eléggé ismeretlen terület szépen körbejárva és objektívan megvizsgálva, úgyhogy simán 9/10 és várom a következő rész(eke)t!

Mit is mondhatnék a vasárnapi Xtra Factorról? Nem volt a legszórakoztatóbb a rész, itt van a pro meg a kontra:

Pluszok:

• Nicole beszólása: Do not boo my Rylan! - Imádom Rylant, nem tudom, miért kell annyira bántani és így vagyok Nicole-lal is.
• Továbbra is szuper a kémia Carolyn és Olly között
• Jók a backstage-es, szabadidős kisfilmek a versenyzőkről

Mínuszok:

• Gary bore-low megint csak rohadt unalmas volt a judge-os kérdezz-felelek alatt
• Az egész kérdezgetős résznek fura volt a vibe-ja valamiért (Talán Tulisa sértődöttsége miatt a "fag ash"-es beszólás okán?)
• Celebrity panel is hihetetlen béna volt...

Please, spirits, leave her alone today.

Már csak két rész van a harmadik évadból. Valahol az évad elején robbant fel a Theresa-bomba, akkor vált ugyanis igazán ismertté a műsor főszereplője. Theresa médium és gyakorlatilag a túlvilágról közvetít üzeneteket. Hogy most ezt elhisszük vagy nem, valahol mindegy, a lényeg, hogy tud segíteni a gyászolóknak és a műsor egész szórakoztató, mégpedig az állandó "kielégülés" miatt.

Személy szerint egyik héten jobban elhiszem, amit látok, másik héten kevésbé. Megfoghatatlan a dolog, annyi biztos és a tudomány nem tud vele mit kezdeni. Sok olyan részlet van, amit (ha elfogadjuk, hogy Theresa nem tud előre semmit a kuncsaftjairól) tényleg csak az eltávozott rokonoktól tudhat, viszont sokszor nagyon homályosak a megfogalmazásai (főleg group readingeknél, ahol nagyobb csoportokkal "dolgozik"). Végül is inkább afelé hajlok, hogy hiszek a dologban, mivel nyilván nem kérdés-felelet alapon kommunikál a szellemekkel, hanem valahogy értelmeznie kell az infókat, amiket kap és elfogadható, hogy ez nem mindig clear-cut.

Azért is jó a sorozat egyébként, mert a család tagjai (férj + két gyerek) nagyon szerethetőek, érdekesek és egyediek. A részek kábé 50-50%-ban tartalmaznak readingeket (amikor Theresa üzeneteket közvetít) és eseményeket a család mindennapi életéből. Mondjuk én jobban bírnám, ha az egész műsor readingekkel lenne teletűzdelve, viszont kell azért a karakterizálás is, hiszen mégiscsak egy realityről van szó, amit a karakterek visznek el a hátukon.

Van egy olyan érzésem, hogy így a szezon vége felé elfogytak a legerősebb readingek és a gyengébbeket pakolták be (nem számítva a nagy sikerre, eredetileg talán kevesebb résszel számoltak), de ez csak tipp. Persze elment mind a kettő (vagy két és fél, ha azt a nyúlfarknyit is beleszámoljuk a hajón) és voltak egyedi infók is, amik a kedvenceim (ezek azok, amiket elvileg csak a kuncsaft és a halott tudhatnak), de azért láttam már érdekesebbeket is a szezonban. A rész másik fele Theresa és apja, Nick közelebb kerüléséről szólt, amit viszont kissé erőltetettnek éreztem, dehát reality, valamivel meg kell tölteni a részeket. Mindegy, a 6/10-et még így is megkapja és várom a jövő hetet a két (?) szezonzáró epizóddal.

Megvolt az eheti kiruccanás is New Orleansba és mint mindig, most is hangulatosra, harmonikusra és megnyugtatóra sikerült, mert hát ugye ez nem tévé, ez HBO. Minőség keményen és bár a történések lassan folynak előre, ahogy azt már megszokhattuk; minden szépen ki van dolgozva. Ez a blog első bejegyzése, úgyhogy az arányokat még el kell találni, de ez így elsőre sok képes beszámoló lesz.

Treme - 3x06: 7/10

Sikerült is lőni pár képet a részből, a fényképezés ötös és mindig találni beállításokat, amikben gyönyörködhet az ember. Tetszik a korrupt rendőrös szál, mert az igazságérzetre hat, de keményen és nekem az ilyen sztorik mindig is bejöttek. Lassan gyűlnek a bizonyítékok, de itt asszem ez nem zavaró, mivel nem egy kimondott nyomozós sorozatról van szó. Azért az előző rész végén már kicsit gyomoridegem lett, amikor a rendőr bácsi benyomta Toniék szélvédőjét. Lehet, hogy fajulni fognak még itt a dolgok. Na meg persze a rocker riporter srácot is féltem. Szimpatikus figura, de attól tartok, csúnya véget érhet. Bár ez a Treme, szal azért nem kell semmit biztosra venni.

A másik, ami mindig nagyon bejön az a rengeteg zene, pedig ezek a műfajok még véletlenül sem a kedvenceim. Valahogy mégis eltalálják az egészet, talán azért, mert ugye rengeteg mellékszerepet valódi zenészek alakítanak, mint ahogy a mai részben is például az úriember a sárga ingben. Mennyire máshogy illeszkedik itt a sorozat szövetébe filmnyelvi eszközként a zene, mint mondjuk a Nashville-ben, ahol szintén egy általam kevéssé kedvelt műfajról (vagy legyen inkább semleges?), a countryról van szó. Bár ott sem erőltetettek a jelenetek, ahol zene szól (próbák, feléneklés, szövegírás pl.), mégis érződik, hogy nem a színészek énekelnek és nem úgy, ahogy a kész anyagban megszólal. Valahogy idegen a zene, amit a Treme-nél még sosem éreztem. Itt tényleg olyan, mintha az ember ott üldögélne egy kis kocsmában a Ninth Wardban vagy épp Ladonna bárjában egy indián próbán. Hangulat és atmoszféra - ezeket képes a mai felhozatalból a legjobban megteremteni a Treme és úgy általánosságban az HBO.

Az egyik legviccesebb pillanat talán Delmond nézése volt. Hirtelen nem tudott mit csinálni, de aztán csak az apja mellé állt. Mégsem lehet mindent félredobni hirtelen a kemó miatt. Kell valami, amiért élni lehet. Mardi Gras? Egyértelmű. Albert cselekményszála nem vált ki különösebb érdeklődést belőlem, de azért azt meg kell hagyni, hogy szépen kerülik a kliséket. Nincs világfájdalom meg szenvedés, megy tovább az élet, már ameddig mehet. A színészt amúgy is bírom és a rész egyik legjobb jelenete az volt, amikor Ladonnával beszélgettek a bárban. A színésznő is szuperül hozza a figurát, pedig ki gondolta volna, hogy erre képes egy ex-Miami helyszínelő... Szexuális túlfűtöttséget éreztem keményen, pedig valószínűleg nem lesz köztük semmi, viszont a kémia nagyon erős, az látszik. Ha két jó színész találkozik... (Ugye-ugye Carrie és Brody?)

Sonny visszaesett. Nem örültem neki, de sajnos várható volt, remélem azért minél hamarabb talpra áll. A sztriptízbáros jelenete már-már noirosan (lehet hülyeség) cool volt, de aztán mikor hazavitte a csajt, már szétesett minden. Sokáig ellenszenves volt amúgy a figura még az első-második évadban. Úgy éreztem, mintha nem tudnának vele mit kezdeni, nem találnák a helyét a Treme-univerzumban, szinte csak Annie utánfutója volt, de aztán csak kikerekedett belőle valami, bár számomra most sem nagyon erős.

Kíváncsi vagyok a folytatásra, leginkább a "korrupt rendőr-Toni-riportersrác" sztorira, de a hangulat miatt egyébként bármi jöhet. Negyedik évad hat rész lesz, ha jól emlékszem, és azzal vége is a sorinak, úgyhogy már biztosan nem fogom otthagyni. Heti egy óra belefér erre a teljesen átszellemült szórakozásra, ami bár nem könnyen fogyasztható, annak ellenére, hogy benne van az élet sava-borsa.